AZ ETUKA!

                      N�v�r volt egy ter�pikus pszihi�tri�n,

                      �s ad�dott, hogy n�ha, velem dolgozott.

                      Sz�momra roppant �rdekes volt ez a l�ny,

                      �s ez volt az ok, hogy a vers meg�r�dott.

                     Cigarett�t vett el� �s a sz�j�hoz emelte kecsesen,

                     pattant az �ngyujt� �s felizzott a doh�ny.

                     K�t f�stoszlop rohant az orrjukaihoz hevesen,

                     hogyan csin�lta? Ez sz�momra ma is tal�ny!

                     Mint b�lcs bagoly az egyik szem�t lehunyta,

                     kacsint�snak sz�nta?  S m�g hozz� b�lintott.

                     Hogy j�l �llt neki tudta?  Vagy nem tudta?

                     de a l�tv�nya engem mind�g elb�d�tott.

                     Egy napon innen v�gleg el kellett mennem,

                     n�ha egy mosolyt suhintok el a sz�m sark�b�l,

                     mert eml�kk�ppen maradt meg bennem,

                     ahogy az Etuka, szippantott a doh�nyb�l!

                     A folyos�n a reggeli k�v� iv�s k�zben,

                     sz�vhatj�tok a f�st�t Erzsi, Marg� Anika!

                     Az eg�sz n�v�rkomp�nia k�r�ben,

                     �gy senki nem tudja, mint ahogy az Etuka!

                                           An. Dm. 1987 Budapest